In interjú

Interjú a Mindenütt jóóó blog írójával ✒️


Sziasztok!

Ahogy azt korábban ígértem, Bernadette interjújával még érkezünk Nektek, amelyet ezúton is köszönünk neki.

Bernadette a Mindenütt jóóó blogot vezeti és igazán színes oldalt láthatnak azok akik kattintanak. Az interjúról is ugyanez mondható el. A 10+1 kérdésen túl még számtalan kérdést fel tudtunk volna tenni, annyi sok érdekes poszt olvasható a blogján, amiben elmondja, munkája során milyen helyeken járt. Egy szuper turisztikai oldalt láthattok, fotókkal, érdekességekkel, egy olyan lány billentyűzetéből, akinek ez a munka volt az álma. Bernadette elmondja, hogy hova látogatott idáig, melyik hely volt eddig a kedvence és mit tanácsol azoknak akik légiutas-kísérők akarnak lenni.
Facebook oldalát itt találjátok!



1. Mi az a három mondat, amit mindenképp megosztanál magadról?
Világéletemben szerettem kirándulni, utazni. Általános iskolás koromban annyira vártam, hogy elkezdhessek nyelvet tanulni, hogy amikor a nyári szünet vége felé megkaptuk a könyveket, magamtól álltam neki az orosz nyelvkönyvnek. Szeretek jókat enni és inni, szívesen kóstolom meg más népek ételeit-italait, legyen az bármilyen furcsaság is.

2. Rengeteg hasznos információ van a blogodon az utazásaidról. Hogy jött az ötlet, miszerint megosztod mindenkivel az élményeid?
Talán lustaság, talán maximalizmus az oka - inkább ez utóbbi. ;-) Egy-egy utazásról hazatérve mindig mindenkinek el kellett mesélni mindent. Sokszor már azt sem tudtam, hogy kinek mit mondtam el, és sokszor a legjobb részeket felejtettem el megemlíteni. Fényképek sem mindig voltak nálam, pedig sokan azokat is szívesen megnézték volna. Így jött az ötlet, hogy inkább leírom az élményeket, képekkel illusztrálom, hogy ne maradjon ki semmi.

3. Mióta blogolsz? Mi az, amit kedvelsz ebben az online világban?
Ez egy nehéz kérdés, mindjárt ki is fejtem, miért. Már gyermekkoromban is írtam spirálfüzetekbe a kirándulásainkról. Beleragasztottam prospektusok képeit, belépőjegyeket, pár fényképet. Később a „nagy” utazásaim leírásai különböző honlapokra kerültek fel, melyek azóta szerencsétlenül törlődtek. Az a blogom, amit most olvashattok, kb. 7 éve indult. Akkor lettem légiutas-kísérő és azóta élek külföldön, illetve utazok még többet. Eleinte csak azért írtam, hogy megőrizzem az emlékeket magamnak, illetve megosszam a családdal, barátokkal. Aztán ez túlnőtte magát, és most már mindenkinek írom a blogot. Az online világban pont ez a jó, hogy ahogy én, úgy mások is megosztják tapasztalataikat, így könnyen és gyorsan információhoz juthatunk.

4. Milyen fogadtatása van az oldaladnak? Gyakran keresnek fel Téged az olvasók?
A blogomat elsősorban olyan emberek olvassák, akik szeretik az úgynevezett bédekker típusú leírásokat. Azaz a részletes és alapos, gyakorlati tudnivalókkal is ellátott beszámolókat. Több olvasóm is volt már, aki írt nekem: kiegészítő információkat kért egy-egy bejegyzés olvasása után, amikor utazást tervezett. Van olyan is, aki évente felkeres, amikor a nyaralást tervezi. És volt olyan is, aki kinyomtatta a bejegyzéseimet, és útikönyv gyanánt vitte magával az utazására. Ezek alapján elmondhatom, hogy az emberek szeretik, és hasznosnak találják a blogomat. ;-)

5. Melyik az a poszt, amelyet a leginkább kiemelnél az oldalról? Miért?
Az egyik kedvenc bejegyzésem (és a statisztikák szerint az olvasóké is) az, amit a „szülőfalumról”, Fótról írtam. Akkor döntöttem úgy, hogy írok róla egy átfogó bemutatást, amikor néhány barátom eljött hozzám, és nekik mutattam meg a látnivalókat. Ez a bejegyzés azóta is folyamatosan frissül, ahogy Fót változik, fejlődik.

6. Melyik az a hely, ami leginkább megfogott és szinte bakancslistás vidéknek gondolod?
Rengeteg hely van a bakancslistámon, mely állandóan változik. Sok hely mellé pipa kerül, és mindig jönnek új helyek a régiek helyére. ;-) Egy nagyon régi, gyerekkori vágyam volt eljutni Palermóba. Ezen belül is a kapucinus katakombákba, egy kislány múmiája miatt. Egyszer egy újságban láttam egy cikket, és abban volt szó erről a ritka jó állapotban megmaradt múmia kislányról, Rosalia Lombardóról. Úgy néz ki, mintha egy kisgyereket valaki letett volna, és a baba ott aludt volna 100 éven át. Picit besötétedett a bőre, megkopott a ruhája, a masni a hajában, de egyébként olyan érzése van az embernek, hogy bármelyik pillanatban felébredhet és kinyithatja a szemét. És csak érdekességképp: a legeslegelső járattal, amin légiutas-kísérőként dolgoztam, pont Palermóba mentünk. ☺

7. Mesélj egy kicsit a munkádról, nagyon izgalmasnak tűnik. Mit javasolsz azoknak, akik hasonló munkát szeretnének?
Valóban izgalmas. Bár úgy tűnik, hogy minden járat ugyanolyan (felszállunk, fent vagyunk, leszállunk), mégsincs két egyforma nap! Különböző nemzetiségű munkatársakkal dolgozunk együtt, rengeteget tanulunk egymástól/egymásról és saját magunkról is. Az utasok is mindenféle nációból kerülnek ki. Minden népnek megvannak a maga szokásai, ami néha nagyon más, mint a miénk, és durvának tűnik nekünk az, ami náluk teljesen normális. Ehhez a munkához nagyfokú tolerancia szükséges. Ezen kívül flexibilisnek kell lennünk. Számtalanszor előfordul, hogy csak ügyeletesnek vagyunk beosztva, aztán például egy kolléga megbetegedése miatt mégis repülnünk kell. És persze óriási a felelősség, ami ránk hárul. Sokan úgy hiszik, hogy a légiutas-kísérő egy repülőgépen dolgozó pincér. Pedig nagyon nem! Elsődleges feladatunk az utasok, a munkatársak és a repülőgép biztonságának felügyelete.

8. Hova látogatnál még szívesen? Esetleg el tudod képzelni, hogy ott élj?
Kambodzsa, Peru, Zanzibár régóta a bakancslistámon szerepel, hogy néhány egzotikus helyet említsek. De Európa is tele van szebbnél-szebb helyekkel, Magyarországról nem is beszélve. Azt azonban tudni kell, hogy teljesen más egy országban turistaként eltölteni évente egy-két hetet, mint ott élni. Erre Olaszországban döbbentem rá, ahol majd’ 5 évig éltem. Nem bírtam már tovább ott élni, abban a fejetlenségben. Jelenleg Németországban élek, de laktam már Norvégiában is. Ott szerencsére pont nyáron - télen az állandó sötétet el nem tudnám viselni.

9. Erről a munkáról álmodtál gyerekkorodban? Hogy indultál el ezen az úton? Mennyire kaptál támogatást?
Azt már az elején említettem, hogy utazni, kirándulni mindig is szerettem. Arról álmodoztam, hogy valamilyen utazással kapcsolatos munkám legyen. Gimnazista koromban idegenvezetőnek készültem. Aztán nem az lett belőlem, hanem egy irodista. Minél több munkahelyem volt és minél több évet húztam le sales-marketingesként, illetve személyi asszisztensként, annál nehezebb volt utazással kapcsolatos munkakörbe kerülnöm. A változás akkor jött, amikor a válság volt pár éve. Ekkor engem is „leépítettek” és új munkahely után kellett néznem. Akkor úgy döntöttem, hogy ha már kell, akkor váltsak nagyot. És pár perccel az elbocsátásom után bosszúból még a munkahelyemen elkezdtem új állást keresni. Az első hirdetés, ami szembe jött velem, légiutas-kísérőket keresett. Hohóóó! Hát ez az, ami kell nekem!!! Nem volt egyszerű - a már említett okok miatt -, és majdnem feladtam. Egy volt kollégám sokat segített, és bátorított, amikor fel akartam adni. Végül sikerült, felvettek, és elvégeztem a tanfolyamot. Így lettem légiutas-kísérő.

10.  Mit gondolsz, tudnál olyat említeni, ami számodra negatív vagy rossz élményként ért?
A blogolással kapcsolatban néhány blogger túlérzékeny lelke nem tetszik. Amikor például olvasok valamit, ami nagyon nem jó/nem úgy van/stb. és jó szándékkal jelzem nekik, hogy azt javítani kéne, és ahelyett, hogy megköszönnék, én leszek a rossz, mert támadásnak veszik az egészet.
A munkámmal kapcsolatban az udvariatlan utasokat nem szeretem, azokat, akik ok nélkül belénk rúgnak. Sajnos van belőlük jónéhány.

10+1. Hogyan látod magad tíz év múlva?
Ez jó kérdés! Azt sem tudom, hogy hol leszek 10 hét vagy 10 hónap múlva… És ez most nem vicc. Sajnos március végével bezárják a bázist, ahol jelenleg dolgozom, ami azt is jelenti, hogy el kell költözni innen egy másik városba, ahol az új bázisom lesz. Még nem tudom, hogy melyik lesz ez a hely. Lehet, hogy nem csak várost, de országot is váltok megint. 






Addig is csatlakozzatok bátran csoportunkhoz a facebookon, illetve kövessetek bennünket instagramon is!


#blogzaholic #szeretekblogolni

Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése