In interjú

Interjú a Wynessa, a menedék blog írójával ✒️



Folytatjuk legújabb projektünket, amely szerint minden héten megkérünk egy bloggert, hogy válaszoljon az általunk feltett kérdésre, hogy mindannyian megismerhessük író társainkat. Szeretnénk, ha a #blogzaholic egy jó csapat lenne. Legutóbbi interjúnkat IDE kattintva olvashatjátok.
A mostani is egy nagyon jó hangulatú, különleges interjú lett, a Wynessa, a menedék blog írójával Đỗ Diệu Ánh-al, azaz Anne-el. Ezúton köszönjük a válaszaid és az együttműködést

1. Mik azok a tulajdonságok, amiket kiemelnél magadról?

Kezdjük azzal, hogy aki először találkozik velem, az azt tapasztalhatja, hogy egy csendes és félénk lány vagyok. Részben ez azért van, mert nem vagyok nagyon magabiztos az ismerkedésben és félek, hogy egy rossz megszólalással lejáratom majd magam az illető előtt, így van hogy nem mondom ki azt, amit ténylegesen gondolok. Így viszont sokszor fordul elő, hogy az emberek nem tudnak rendesen megismerni és akinek van fontosabb dolga is, mint hogy külön velem foglalkozzon, az egy idő után feladja az egészet. De ezek ellenére mindig próbálok kedves, nyitott és segítőkész lenni mindenkivel.

Én alapvetően rendkívül érzékenynek és empatikusnak tartom magam. Bár nem mindig mutatom ki, a legapróbb negatív gesztusok rosszul tudnak esni és akár napokig, sőt hetekig tudok rágódni rajtuk. Illetve ha azt érzem, hogy valakinek van valami baja velem, akkor óvatosabb és passzívabb módba is kapcsolok, amikor a környezetemben van, hogy ne utáljon meg még jobban. Az empatikusság alatt pedig azt értem, hogy az esetek nagy részében át tudom venni a környezetem hangulatát és könnyen az ő helyzetükbe tudom képzelni magam. Ezen kívül, hogy ha valakivel barátságot kötök, akkor hűséges barátnő tudok lenni, aki mindenben támogatni akarja a másikat. Viszont van, hogy túlságosan is ragaszkodok hozzá, melynek következtében hülye döntéseket hozok, ha azt érzem, hogy a szóban forgó barátság veszélyben van és el fog veszni a barátságunk.

2. Nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen számodra vietnámi-magyar lánynak lenni?

Hát nem mindig volt könnyű dolgom. Főleg általános iskolában tapasztaltam enyhe xenofóbiát, azaz hátrányos megkülönböztetést a többi gyerektől, mert nem vagyok magyar. Utána pedig sokszor szorultam a magyar és a vietnámi kultúra elvárásai közé. Többször is volt, hogy ami itt elfogadott lett volna és a barátaim számára megengedett volt, a szigorú és túlféltő vietnámi szüleim nem engedték meg vagy folyamatosan lebeszéltek róla. Ezek miatt beilleszkedési nehézségeim lettek, mert még ha a környezetem már nem is tekintett rám negatívan, én elhittem magamról, hogy más vagyok és sose fognak úgy tekinteni rám, mint egymásra. Illetve a rokonokkal és vietnámi ismerősökkel is kialakult egyfajta bizonytalanság, hogy azért nem fogok rendesen kijönni velük, mert “túlságosan magyar” a gondolkodásmódom. Ennek ellenére nem bántam meg semmit, mert ez az egész helyzet sokat segített abban, hogy több szemszögből is lássam a világot.

3. Melyik ország kultúrája fogott meg téged a leginkább? Mennyire fontosak számodra a hagyományok?

Nem tudnék egy országot kiemelni, mert ahogy én látom a világot, minden ország kultúrájában van valami érdekes és szinte az összeset szeretném megismerni.  

Ami pedig a hagyományokat illeti, szerintem jó dolog, ha valaki meg tudja tartani őket, de azzal sincsen semmi gond, ha ez nem így történik. Én személy szerint meg szeretném tartani a vietnámi hagyományokat, csak sajnos nem tudtam nagyon jól megismerni őket és a szüleim se tudták olyan jól “belém nevelni”, mint ahogy a nagyszüleim nevelték beléjük. Szóval elég bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy a jövőben képes leszek-e ezeket továbbadni a saját gyereke(i)mnek. Persze vannak olyan dolgok, amikkel nem nagyon értek egyet, de amikkel igen azok olyan dolgok, amiket hiányolok a magyar kultúrából.

4. Mesélnél arról, hogy töltik az emberek Vietnámban a karácsonyt?

Őszintén bevallom, hogy ilyen téren nem vagyok sokkal okosabb, mint ti. Ennek a legfőbb oka, hogy itt születtem Magyarországon és csak minden (második) nyáron megyünk Vietnámba. Viszont az ismerősök elmondása alapján biztosan állíthatom, hogy ugyanolyan/hasonló státuszban van, mint például Magyarországon a Halloween. Tehát az emberek rendesen ünneplik, csak nem olyan hivatalos ünnep, hogy munkaszünet legyen belőle.

Inkább a fiatalok körében terjedt el és általában december 24-25 között ünneplik. Ilyenkor ajándékokat adnak a szeretteiknek és jókívánságokat is kapnak egymástól. Illetve a városok is karácsonyi hangulatba váltanak át, számos kulturális programot szervezve. Érdekességként pedig a Télapó (Ông già Noel) is ekkor látogatja meg a gyerekeket.

5. Mennyire adtad fel azt az álmod, hogy orvos légy? Hogy tetszik jelenleg az a szak amire most jársz?

Hát most már teljesen. Mármint amikor még gimibe felvételiztem, akkor úgy voltam vele, hogy a biosz volt a kedvenc tárgyam (ami így komolyabban érdekel), szóval abba az irányba ugye volt az orvos vagy a kutató biológus elképzelés. Viszont ahogy gimiben eltöltöttem két évet biosz tagozaton és arra is rájöttem hogy emelt kémia érettségi is kéne ahhoz, akkor egyre kevesebb lett a motivációm rá. Persze jó lett volna, ha lett volna alkalmam úgy segíteni az embereknek, de így utólag visszatekintve szerintem nem lett volna elég kitartásom és szorgalmam a hozzá szükséges tudás elsajátítására.


A jelenlegi szakommal kapcsolatban pedig vegyes érzelmeim vannak. Van olyan, amikor kifejezetten érdekelnek az előadások és örömmel járok be. Viszont olyan is van amikor azt kérdezem magamtól hogy mi értelme lenne bemenni és akkor inkább itthon maradok és a feltöltött ppt-kből készülgetek. Közösségi szempontból pedig elmondhatom, hogy a BME GTK a kifejezetten jó kari közösségéről híres. (Főleg azok tapasztalhatják meg, akik ki tudják venni a részüket a kari közösségi életből.)

6. Vízöntő vagy (-mi is a szerk.:Eszter&Andi), tehát jó beszélőkéd van, érzékeny és társaságkedvelő vagy. Könnyedén barátkozol?

Nem mondanám magam kifejezetten extrovertáltnak, de nagyon érzékeny tudok lenni és szeretem/igénylem is az emberek társaságát. Viszont az idő nagy részében én vagyok a csendes tag, mert vagy nem tudok hozzászólni a témákhoz vagy mert nem szeretek mások szavába vágni - azt se szeretem ha az enyémbe vágnak bele -, és mire megszólalhatnék arra már rég nem az a téma. De ha valakivel megtalálom a közös hangot és a közös témákat, akkor van hogy be nem áll a szám (régebben emiatt apám úgy is hívott, hogy Papagáj). Szóval így összefoglalva nem hiszem, hogy túlságosan könnyű dolgom lenne a barátkozásban és a beilleszkedésben, csupán a kedves stílusommal próbálok hatni az emberekre.

7. Melyik koncertre szeretnél eljutni?


Bár nagyon sok zenét és előadót hallgatok, nincsen olyan kiemelt emberem, akinek a koncertjére mindenképpen el szeretnék jutni. Inkább úgy vagyok vele, hogy ha majd lesz lehetőségem elmenni egy általam kedvelt személy koncertjére, akkor örömmel mennék.

8. Melyik film és sorozat áll leginkább a szívedhez?

A kedvenc filmem a The Host (A Burok). Azon kívül, hogy meghatott, az volt az első film, ami elérte nálam, hogy elgondolkozzak a világon és a különböző társadalmi problémákon. Főleg a felesleges aggresszión és hogy mindig is lesznek olyan emberek, akik nem befogadóak és kiközösítenek ha kicsit más vagy, mint ők. Ráadásul egy kellemes emléket is tudok hozzá kötni.


Sorozatok terén pedig a Siren és a Carnival Row áll holtversenyben a dobogó legtetején. Mind a kettő egy eléggé különleges és kreatívan megoldott fantasy sorozat.


Siren már a legelején megfogott, mert mindig is imádtam a sellős cuccokat. A karakterek már a legelején felkeltették figyelmem és szinte faltam a részeket. Főleg a sellők naiv, de mégis aggresszív személyisége fogott meg és a tény hogy egyáltalán nem ismerték az emberi etikettet, rengeteg humort vittek a történetbe.


A Carnival Rowban pedig leginkább a gyönyörű cinematográfia fogott meg, de a történetszál is elég izgalmas volt. Illetve ehhez is tartozik egy kellemes emlék.

9. Ha filmet rendeznének az életedről, mi az amit mindenképpen szeretnél, hogy bemutassanak?
Igazából nem nagyon tudok erre 100%-os választ adni. Talán a negatív tapasztalataimat és hogy ezek járultak hozzá, hogy megszülessenek azok a fantázia világok, amik a történeteimben is szerepelnek. Tehát hogy mindazok a dolgok, amiket megtapasztaltam az életben, azok így kollektíven hogyan járultak hozzá ahhoz, hogy elkezdjek írni/blogolni/szerepezni és úgy ámblokk az online világban való tevékenységeimhez. Illetve azt is, hogy első osztályban epilepsziát diagnosztizáltak nálam és ezzel hogy birkóztam meg. (most már - elvileg - teljesen egészséges vagyok ilyen téren)


10. Hogyan választottad ki a blogod nevét? Mit jelent számodra a blogolás, az online világ és az írás?

Igazából a Wynessa név eredetéről már az első bejegyzésemben írtam, de a lényeg hogy az egy hely neve lett volna a Story of Wynessa nevű blogregény ötletemben, amit a főszereplő lány hoz létre eléggé bonyolult mágiával a képzelete alapján. Az a hely egy menedék lett volna számára, ahova bármikor mehet, ha egy kis egyedüllétre vágyott vagy csalódott volna a világban. Két éve a blogot amúgy a blogregénynek hoztam létre, csak amikor rájöttem, hogy abból nem lesz semmi és személyes blog mellett döntöttem, akkor elkezdtem átalakítani és végül a név maradt. Úgy gondoltam, hogy Wynessa megfelelő szimbóluma lehet az oldalnak, hiszen funkcióját tekintve nem nagyon különbözik a főszereplőm által kreált helytől.

Az írás és az online világban lévő tevékenységeim pedig több mindent is jelentenek számomra. Elsősorban kikapcsolódási- és önkifejezési eszközként funkcionálnak, azaz a segítségükkel akár egy olyan oldalamat mutathatom meg a világnak, amit személyesen nem sikerült. Továbbá egy “cenzúrázott” napló is lehet, ahova kiírhatom magamból a bennem felgyülemlett ingereket. Már 6 éves korom óta felfedeztem, hogy elég kreatív vagyok történetek és fantáziavilágok kitalálása terén, szóval amikor elkezdtem sztorikat írni, akkor ki tudtam élni a kreativitásom. Az online világ továbbá egy menedékként is szolgált egy ideig, főleg amikor még nem vállaltam fel a valódi nevem (külön facebookom is volt meg minden :D). Jó érzés volt, hogy az emberek úgy kezeltek, mint mindenki mást és nem azzal foglalkoztak, hogy nem vagyok “igazi” magyar.


10+1. Hogy látod magad tíz év múlva?

Hát az a 10 év így elsőre egész messzinek tűnik és annyi idő alatt akármi történhet, amiknek hatására változhat a jelenlegi elképzelésem.  

Nos az elképzeléseim hasonlóak G. Eszteréihez. Akkor én is 29 leszek, szóval jó lenne, ha akkor már házas lennék és lassan jönne az első gyerek (vagy esetleg addigra már megszületne). Karrier szempontból addigra már rég meglesz a mesteres diplomám is és lévén, hogy most másodéves gazdálkodási és menedzsment alapszakos hallgató vagyok, valószínüleg ezen a területen is fogok elhelyezkedni egy vállalatnál. A blog és a hobbijaim szempontjából pedig remélem, hogy addigra eljutok legalább a Vonzótér feléig és a YouTube csatornámra is több tartalom kerülne fel, mint most.


Jövő héten új blogger társatokat ismerhetitek meg, addig is szép hétvégét!



Related Articles

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése